Vendel, Tiszapüspökiben Vendelénusz, a Schwäbische Türkei németségének ajkán Vendelini, Vendilini, a jószágtartó gazdák, továbbá pásztorok, főleg juhászok védőszentje. Legendája szerint ír. Selzer szerint frank származású. Csak a mesébe hajló hagyomány teszi meg királyfinak: Rómába zarándokolt, majd a Rajna-vidéken remeteként legeltette egy uraság nyáját. Itt állítólag apátként halt meg a VII. század legelején. Ereklyéit St. Wendelin városa, egyúttal híres búcsújáróhely, a Saar-vidék szakrális súlypontja őrzi.

Bálint Sándor Ünnepi kalendárium  (részlet)

BALASSI BÁLINT (Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom, 1594. május 30.): költő, drámaíró. Protestáns főnemesi családban született. 1569-ben apját összeesküvés vádjával letartóztatták, a család Lengyelországba menekült. 1575-ben részt vett Bekes Gáspár Báthory-ellenes katonai vállalkozásában, melyet titokban a Habsburg-udvar támogatott. Megsebesült, fogolyként az erdélyi fejedelmi udvarba került. Az 1576-ban lengyel királlyá választott Báthory István megkedvelte a költőt, aki kíséretének tagjaként követte őt a lengyel királyi udvarba is. 1577-ben apja meghal, ő pedig hazatér, hogy örökségi ügyeit intézze, magát pedig tisztázza a lengyel kapcsolatai miatt ellene ismételten fölmerült vádak alól. 1578 és 1584 között váltakozó hevességgel udvarolt Ungnád Kristófné Losonczy Annának (Anna-versek); közben más szerelmi kalandokba és néhány botrányba keveredett. 1584 karácsonyán feleségül vette megözvegyült unokatestvérét, Dobó Krisztinát. A hozománynak tekintett Sárospatakot elfoglalta, de rögtön el is veszítette; vérfertőzésért és felségárulásért perbe fogták. 1586-ban katolizált. Házasságát érvénytelenítették, ám a vádakat elejtették és a legfontosabb birtokait is visszaszerezte. 1588–89 a legtermékenyebb időszaka: a Júlia-versek körül kialakult a Maga kezével írott könyve, ekkor írta a Valahány török bejtet, a Szép magyar comoediát; lehetséges, hogy az elveszett Jephtes históriáját is. Talán ekkor szervezte meg a „nyolc ifiú legény” reneszánsz költői körét. 1589-ben az időközben megözvegyült Losonczi Annával kötendő házassági tervének kudarca miatt és egy új hadjárat hírére Lengyelországba távozott. Ott írta a Caelia-verseket, múzsája Wesselényi Ferencné Szárkándy Anna lehetett. 1594-ben a török kézen levő Esztergom ostromakor szerzett sebeibe hal bele. Korának egyik legszélesebb látókörű embere volt, értett horvátul, latinul, lengyelül, németül, olaszul, románul, szlovákul és törökül, s e tudása visszaköszönt egyes verseinek formavilágában is. Lírájában jelenik meg Magyarországon először a vallásos-feudális udvari szerelem eszmerendszere, melyben a lovag és a hölgy kapcsolata az istenszeretetre és a hűbérest a hűbérúrhoz fűző viszonyra hasonlít. A „Maga kezével írt könyve” töredékben maradt (Balassa-kódex), de megszerkesztett verseskötet. Egyik részében első korszakának (az 1570-es évek végétől 1584-ig) 33 verse található, sokféleképpen értelmezhető, laza rendben. Erre válaszol a második korszak ugyancsak 33 versből álló következő része (1585–89). A ciklust történetmondó szerkezet keretezi. Nem tudni, hogy a vallásos versek föltételezhetően szintén 33 darabból álló gyűjteménye a világiak előtt vagy után helyezkedett-e el. A kötettervben a hármas szám Istent, a 33-as a krisztusi korban lévő költőt jelképezheti. Műfaji újítása a technikailag kifogástalan Szép magyar comoedia. A Caelia-sorozatban, mely Balassi Bálint utolsó korszakát (1589 végét) nyitja meg, kevesebb a történetmondás, sőt az irodalmon kívüli világgal való kapcsolatnak alig vannak nyomai. Az 1593 körüli Fulvia-versek keletkezésének hátteréről csekély ismereteink vannak (Valami új versek). A korábbiakkal ellentétben a harmadik pályaszakasz művei már nem énekek, hanem szövegversek. A töredékesség látszólagos: a fikció világában ugyan kútba esett a költő által tervezett 99-es vagy 100-as kötetfölépítés, ám ha megszámláljuk, hogy hány verset szerzett Balassi Bálint a teljes verskötet lezárásáig, épp 100-at (vagy, ha a Caelia-ciklus elejéről nem 1, hanem, 2 vers esett ki, akkor 99-et) kapunk.

, (Horváth Iván szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

A WHO, az ENSZ egészségügyi szervezete indítványára A CSONTRITKULÁS, AZ OSTEOPOROSIS VILÁGNAPJÁt korábban június 24-én, 1999 óta október 20-án tartják. Magyarországon 1996-ban rendezték meg először. A betegség Magyarországon is komoly népegészségügyi gond. Gyógyítására és megelőzésére országos program készült, amelynek alapján 1995 végére kialakult az országos ellátó hálózat is.

A mai Néprajzi Múzeum épülete eredetileg a Magyar Királyi Igazságügyi Palota céljára készült és benne – az 1891. évi, a tervezéssel Hauszmann Alajost megbízó igazságügyi miniszteri rendelet szerint – a magyar királyi Kúriának, a királyi Ítélő Táblának valamint a királyi Főügyészségnek és a Koronaügyészségnek kellett helyet kapnia. A tervezésről, az épület kialakításának, beosztásának és díszítésének szempontjairól a lehető leghitelesebb forrás: Hauszmann Alajos írása áll rendelkezésre.
A tervező részére a legkényesebb problémát az Országház közelsége okozta. „…aggódtam” – írja – „hogy az emelendő épület kisebb méreteit az Országház nagy tömege teljesen elnyomja … Tagadhatatlan, hogy ez a nyomás megvan, az is kétségtelen, hogy az Igazságügyi palota más helyen jobban érvényesülne, mint itt”. Hauszmann a másik épülettel való esélytelen versengés elkerülése végett választotta a „római barokk stílust”, „az arányok és részletek szigorúságának fenntartása mellett”.
A 125 méter hosszú homlokzat közepén van elhelyezve a főbejárat három kapuval, amelyek egy első, majd széles lépcsősorral egy második központi nagy csarnokhoz vezetnek; ez központi összeköttetést létesít az épület összes helyiségei számára, váróteremül szolgálhat, vagy éppen reprezentatív események színhelye lehet. A bejárattal szemben áll a Stróbl mintázta Iustitia márványszobra. A falakat csiszolt márványlapok burkolják, a födém dongaboltozat alakban, gazdag aranyozású kazettákkal van kiképezve. Hauszmann elgondolása szerint az épületet díszítő művészi alkotásokra nem írtak ki pályázatokat, hanem megbízások alapján készültek. Így az építész jobban tudta érvényesíteni, egyeztetni elképzeléseit a művészekkel. Ez az elképzelés nagyon jól bevált a gyakorlatban, az épületdíszek különlegesen szépek, összehangoltak.
A főhomlokzati timpanon fölött magas talapzaton áll a triga: háromlovas diadalszekér a Géniusszal; Senyei Károly szobrászművész alkotása. A trigával egy magasságban, attól jobbra-balra két erőteljes, ülő alak látható, amelyek törvényhozókat jelképeznek; mindkettő Fadrusz János műve. Az oromzat mezejét Zala György szoborcsoportja tölti ki. A csoport középrésze törvényszéki tárgyalást láttat, a két sarokban egyik oldalon a törvényhozás, másik oldalon a törvénytanítás allegorikus alakjai láthatók. A központi nagy csarnok dongaboltozatára, 200 négyzetméteres felületre Lotz Károly festett nagyszabású képet. A kompozíció bal oldalán csoportosulnak azok az allegóriák, amelyek az igazságszolgáltatás sújtó erejét jelképezik, jobb felén pedig azok, amelyek a törvény védő és boldogító hatalmát fejezik ki. A két csoport között Iustitiának égi tüneményszerű, dicsfénytől övezett alakja látható. Az épület felavató ünnepségére 1896. október 20-án került sor, amelynek során a zárókövet I. Ferenc József helyezte el.
Az épület a II. világháború után egy ideig a Magyar Nemzeti Galériának adott otthont, majd az intézmény 1972-ben a Budavári Palotába költözött. Ekkor kapta meg állandó és időszakos kiállítások céljaira a Néprajzi Múzeum.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Hauszmann Alajos; Válogatta és szerkesztette Gerle János, Holnap Kiadó, 2002.)

Első jelentős térképező geológusunk, a hazai kőolajkutatások megszervezője, BÖCKH JÁNOS (Pest, 1840. október 20. – Budapest, 1909. május 10.) tanulmányait a selmeci Akadémián, majd Bécsben végezte. Az 1869-ben létrehozott Magyar Királyi Földtani Intézet főgeológusa lett, majd 1882-ben átvette az intézet vezetését. Igazgatói tevékenységének egyik legnagyobb eredménye, hogy az intézetnek új, méltó otthont teremtett a Lechner Ödön által tervezett Stefánia úti palotában, amely 1900-ban nyílt meg.

Elsősorban térképező geológus volt és különösen fontosnak tartotta a gyakorlati célú földtani kutatások megkezdését. Ennek érdekében bányageológiai, hidrológiai és agrogeológiai osztályokat valamint kémiai laboratóriumot szervezett. Az intézetet minden területen korszerűsítette és igyekezett a gyakorlat, az ipar igényeit kielégíteni. Ő irányította Magyarország rendszeres földtani feltérképezését valamint áttekintő földtani térképének megszerkesztését, mely a millennium évére készült el. A kormányzat 1893-ban megbízta a hazai kőolajkutatások megszervezésével és irányításával, így megindult a tudományos földtani alapon végzett olajkutatás. A petróleumra való kutatások állása a magyar szent korona országaiban című munkájában javasolta a kutatások állami kézbe vételét, amely 1911-ben a monopóliumtörvénnyel meg is valósult.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

GERSTER BÉLA (Kassa, 1850. október 20. – Budapest, 1923. augusztus 3.): mérnök, 1882-től az általa tervezett Korinthoszi-csatorna építési munkálatainak főmérnöke. A csatorna 1893 őszére készült el, s erről a következő évben könyvet is közreadott. Később több hazai vasútvonalat is tervezett.

Magyar Tudománytörténeti Intézet