Vas István (Budapest, 1910. szeptember 24. – Budapest, 1991. december 16.)

Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia 2015-ben posztumusz tagjává választotta.

*

Budapesten született 1910. szeptember 24-én jómódú, asszimilálódott zsidó polgárcsaládban. Apai ágon a felmenők sok generációja rabbiként működött előbb a Felvidéken, majd Bátaszéken. Apja, Vas (Veisz) Pál e hagyománnyal szakítva textilkereskedő, majd cégigazgató lett. Anyja, Augenstein Elza gazdag óbudai családból származott. Vasnak egy húga született, aki gyermekkorában betegségben meghalt. Az elemi iskolát és a gimnáziumot Budapesten végezte, 1928-ban érettségizett, majd egyetem helyett Bécsben kezdett tanulni kereskedelmi akadémián, de ezt nem végezte el. 1928-ban ismerkedett meg Kassákkal, akinek egy kávéházban mutatta meg verseit. Első publikációi a bécsi időszakban jelentek meg (kritika, fordítás és vers is) a Munkában és a kolozsvári Korunkban.

1929 tavaszán Bécsben ismerkedett meg Nagy Etel táncosnővel (1907–1939), aki Simon Jolánnak, Kassák Lajos feleségének az első házasságából született. Még ebben az évben mindketten hazatértek, és nemsokára össze is költöztek. 1935-ben összeházasodtak (Vas esküvői tanúja Déry Tibor volt), majd amikor 1938-ban Vas megkeresztelkedett katolikusnak, egyházi esküvőt is tartottak.

1929 őszén hivatalnokként kezdett dolgozni a Standard Villamossági Rt.-nél, itt 1938-ig volt állásban, amikor a zsidótörvények miatt elbocsátották. Ezután egy évig a Viktória Kötő- és Szövetgyárban, majd 1939-től 1944 májusáig a Giraud Jenő Konzervgyárban dolgozott tisztviselőként.

1931-ben ismerkedett meg Kosztolányival, a következő évben jelent meg először verse a Nyugatban. 1933-ban Babitscsal is kapcsolatba került. A Nyugat „harmadik nemzedékének” nevezett csoportból Radnótival és Weöressel került barátságba, később Illyéssel volt közeli viszonya. A „népi-urbánus vitában” Illyéshez, azaz a népiekhez csatlakozott, lapjukban, a Válaszban publikált. 1932-ben jelent meg első verseskötete, az Őszi rombolás, amelyet 1935-ben a Levél a szabadságról, 1938-ban pedig a Menekülő múzsa követett.

1939 szeptemberében felesége agydaganatban meghalt, Vas emlékkönyvet állított össze neki (Egy magyar táncosnő). A következő év nyarán Szentendrén ismerkedett meg Szántó Piroska festőművésszel (1913–1998), és rövid életű szerelem szövődött közöttük. 1939-ben ismerte meg munkahelyén a paraszti származású Kutni Máriát (1919–1971), aki előbb Vas barátnője lett, majd 1945-ben összeházasodtak.

Melhardt Gergő: Vas István életrajza (részlet)

Gellért, Csanád első püspöke (†1046). Előkelő velencei család sarjadéka. Hét éves korában súlyosan megbetegedett. Szülei egyetlen gyermeküket a kor jámbor szokása szerint szerzetesi ruhába öltöztették, vagyis Istennek és a bencés rend szentjeinek oltalmába ajánlották: oblátus, Istennek áldozott személy lett belőle. Szerzetesként Bolognában tanul, majd a velencei Szent György-monostor apátjául választják meg. Hamarosan lemond azonban a klastrom „fejedelemségéről”, hogy majd Jeruzsálemben remetéskedjék. Útközben Dalmáciában hajótörést szenved, és így hazánkba, sőt Szent István udvarába jut. Itt a király tanácsadója, Imre herceg nevelője lesz.
Néhány év múlva szíve vágyát követve, a bakonybéli remeteségbe vonul.
[…]
Gellért bölcsességét, atyai szívét árulja el a symphonia Ungarorum ismert jelenete is: éjszakai szállásán egy őrölgető szolgáló magyar nótájának hangjára ébred föl. A dallamot szépnek, különösnek találja, a lányt pedig jókedvvel végzett munkájáért megjutalmazza. Így lett Gellért a magyar népköltészet első hírmondója.
Szent István halála után a vallási és trónviszályok idején Gellért a lázadók kezére kerül. A Duna mellett nagy sok nép vevé körül, és hagyinálni kezdék kővel. Ő kedég szent keresztnek jegyét hányja vala eleikben és egyik sem találja vala. Annak utána ragadák mind szekerestül, és egy nagy hegyrül aláereszték, kinek Kelenfölde neve. De mikoron még es élne, gerelyekkel átalverék őtet, és egy nagy kövön az Duna szélén eltörék fejét, és azonképpen mártiromságnak koronáját vevé. Az mely kövön kedég kiontották vala agya velejét, hét esztendég semmi árvíz el nem moshatta vérét, míg felgyűjteték az jámbor egyházi népektül. A hagyomány szerint ezen a helyen a sebek begyógyultak, a törött csontok helyükre illeszkedtek, ha fölöttük a sebesült anyja, lánytestvére vagy jegyese egy Üdvözlégyet és egy Hiszekegyet elmondott.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

SCHÖPF-MEREI ÁGOSTON (Győr, 1804. szeptember 24. – Manchester, 1858. március 12.) gyermekgyógyász Paduában szerzett orvosi diplomát 1828-ban. 1830-ig Bécsben volt gyakorló orvos; ezután Pesten magánorvos. 1836-ban ő létesítette az első ortopédiai intézetet a mai Puskin utcában, de ez az intézmény az 1838-as árvízkor megsemmisült. 1839-ben alapította a pesti szegénygyermek kórházat. Úttörő munkát végzett a hallgatózó és kopogtató vizsgálati módszerek alkalmazása terén. Jeles sebész és szemész volt: alkalmazta a bőr alatti ín- és izommetszést, a kancsalságot műtéttel korrigálta. 1836-tól orvostörténetet, 1844-től gyermekgyógyászatot ad elő a pesti egyetemen. Ő írta az első gyermekgyógyászati tankönyvet 1847-ben. A szabadságharc alatt előbb koleraorvos, majd honvédorvos; 1849 januárjától az olasz légió törzsorvosa. A szabadságharc leverése után először Törökországba menekül, majd Angliába távozik, ahol 1851-ben megalapítja a manchesteri gyermekkórházat.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)