SZENT KLÁRA (Assisi, 1193/94. január 20. vagy július 16. – San Damiano-kolostor, 1253. augusztus 11.) 1210-ben hallotta Assisi Szent Ferencet prédikálni a dóm mellett. Szavai, amelyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. Szent Ferenchez fordult tanácsért, hogy mit kell tennie, aki azt tanácsolta, hogy virágvasárnap ünnepi öltözékben menjen a székesegyházba misére. A püspök, akit értesítettek Klára tervéről, egy megszentelt pálmaágat adott Klárának, jelezve ezzel, hogy hozzájárul kolostorba vonulásához. Klára tudta, hogy családja ellenezni fogja tervét, ezért megszökött. Letette minden ékességét és magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát és derekára kötötte a bűnbánat kötelét. A rokonok azonban akár erőszakkal is vissza akarták vinni Klárát a városba. A meddő vitának Klára vetett véget: egyik kezével megragadta az oltárterítőt – ezzel menedékjogot kért a templomtól –, másik kezével lekapta fejéről a kendőt, hogy a rokonok láthassák kopaszra nyírt fejét. A rokonok ebből megtudták, hogy Klára szándéka visszavonhatatlan. Hogy elkerülje rokonai további zaklatását, a San Agnelo-kolostorba menekült, ahova húga, Ágnes is követte. Ferenc úgy határozott, hogy az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepíti le őket, itt alakult meg a ferences apácák első kolostora, melynek egészen haláláig Klára volt a lelki anyja. 1244-től ágyban fekvő beteg volt. IV. Ince pápa két alkalommal is felkereste. Amikor Klára 1253-ban meghalt, a pápa bíborosaival együtt eljött a temetésére.
Assisi Szent Klárát 1255. augusztus 15-én avatták szentté. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 12. napjára. 1969-től augusztus 11-én ünnepeljük.

A zseniális feltaláló, a magyar elektrotechnika úttörője, BLÁTHY OTTÓ TITUSZ (Tata, 1860. augusztus 11. – Budapest, 1939. szeptember 26.) a bécsi egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1883-ban lépett a Ganz gyár alkalmazásába és ahhoz egész pályafutása alatt hű maradt. Akkoriban még nem tanítottak elektrotechnikát a műszaki egyetemeken, Bláthy tudását önképzéssel szerezte. Hamarosan felismerte az Ohm-törvény gyakorlati alkalmazásának módját. Ő volt az első, aki mágneses görbék segítségével mágneses köröket tudott méretezni. Ennek alapján 1883-ban átalakította a Ganz gyár egyenáramú gépeinek pólusait, ezáltal megnövelte teljesítményüket. Felismerte a villamos gépek hőleadásának törvényszerűségeit is. Első szabadalma önműködő higanyos feszültségszabályozóra vonatkozott, amelyet később a generátor-gyártásban alkalmazott.
1884-85-ben a gyár három mérnöke, Bláthy, Déri Miksa és Zipernowsky Károly új áramelosztási rendszert dolgozott ki, amely a transzformátornak elnevezett indukciós készülékek alkalmazásán alapult. A Bláthy javaslatára zárt vasmaggal készülő transzformátorok a korabeli elektrotechnika csúcsteljesítményének számítottak.
Bláthy több, mint száz szabadalma főleg a villamos gépek, transzformátorok és készülékek gyártásának területére vonatkozik. A transzformátorrendszeren alapuló első nagyobb villamos erőmű a római Cerchi volt. Itt működtek először a világon, 1886-ban, Bláthy javaslatára váltakozó áramú generátorok egymással párhuzamosan kapcsolva. Ez volt továbbá az első eset az elektrotechnika történetében, amikor vízierőmű és gőzerőmű egyszerre táplált egy nagyobb villamos hálózatot.
1889-ben hozták forgalomba szabadalmazott indukciós fogyasztásmérőit – a mai „villanyórák” is lényegében ugyanilyen szerkezetűek.
Bláthy számos olyan elvi és gyakorlati eredményt ért el, amelyek révén a Ganz gyár géptípusai évtizedekig a világ élvonalát képviselték. Vízturbinás generátorok állórészében alkalmazott tekercselési megoldásáért az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. Kandó Kálmán 1931-ben bekövetkezett halála után ő dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját.
Bláthy hatalmas alkotó teljesítménye bámulatos emlékező tehetségén, kimagasló nyelvtudásán, kivételes fejszámoló képességén, valamint gyors áttekintő- és problémamegoldó készségén alapult. Tiszteletbeli doktora volt a budapesti és bécsi egyetemnek, az MTA pedig tiszteletbeli tagjává választotta.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

NEOGRÁDY SÁNDOR, (Újpest, 1894. augusztus 11. – Budapest, 1966. december 30.): repülős, térképész, az ún. légirégészeti kutatások magyarországi kezrdeményezője. Az I. világháborúban hivatásos katonai repülő, légi megfigyelő volt. 1919-ben a hadügyi népbiztosság térképező csoportjánál szolgált, melyből a Honvéd Térképészeti Intézet alakult. Ennek keretében a mindennapi térképészeti feladatokon túl a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályával működött együtt. Régészeti vonatkozású légi felvételeivel nemzetközi viszonylatban is kezdeményező munkát végzett. 1938 után a repüléstől visszavonult.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)