Vince hispániai vértanú, válogatott kínzásokkal gyötörték halálra (†304). Legendáját az Érdy-kódexben, továbbá a ponyvaköltő Varga Lajos versezetében olvashatjuk. Egyikben sincs magyarázat Vincének, Vince napjának a szőlővel, borral való kapcsolatára.
Tiszteletét jelentős mértékben előmozdította nemesi származása, amelyre a feudális Európa sokat adott. Már a koronázási paláston (1031) föltűnik. Kopasz nádor a váradi székesegyházban oltárt emelt a tisztességére.
Közép-európai kultusza a XI. században idekerült ereklyéi révén Boroszlóból sugárzik szét. Gótikus művészetünknek Vince-ábrázolása nincs, helyesebben nem maradt ránk. Tiszteletére kápolnát, templomot nyilván azért nem szenteltek a szőlőhegyekben, mert télidőben úgysem tudták volna búcsúnapját méltóképpen megünnepelni. Sokatmondó kivétel azonban a Sárospatak határában emelkedő Szentvincehegy, a helybeli nép ajkán Szemince, amelyen a középkorban (1238) szőlők között dominikánus klastrom állott. A patrocinium nyilván a rajnavidéki latini idetelepítésével is összefügg.
Még a századforduló táján is a pécsi szőlősgazdák Vince napján egyik pincéből a másikba járva szoktak együttesen áldomásozni. Voltak, akik vesszőt vágtak le, és a meleg szobában rügyeztetni kezdték. Ennek állásából, mértékéből azután az őszi termésre következtettek.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Boldog Batthyány-Strattmann László (1870. október 28. – 1931. január 22.) a magyar történelmet is meghatározó, ősi nemesi család sarja. A jezsuitáknál nevelkedett, majd folyamatosan továbbtanult: elsőként a bécsi Gazdasági Akadémián, majd kémia szakon, orvosdoktorrá pedig 1900-ban avatták. Köpcsényi és körmendi birtokain kórházakat alapított, gondot fordítva arra is, hogy a legkorszerűbb eszközökkel – röntgen, telefon stb. – legyenek felszerelve, az egészségügyi személyzetet is saját vagyonából fizette. Kézügyessége révén szemműtétekre specializálódott, ehhez 1906-ban szerezte meg a végzettséget. Orvosi tevékenysége emellett azonban igen széleskörű volt, például az I. világháború alatt Köpcsényben az általános orvosi teendőket is ellátta, valamint helyet biztosított a sebesült katonák ápolására is. A szegények orvosaként ismerték, mivel vagyona jelentős részét fordította ingyenes ellátásukra. A legrászorultabbakat nemcsak orvosi kezelésben részesítette, hanem a gyógyszereken túlmenően ruházatot, pénzt, lelki támaszt is nyújtott nekik, tudván, hogy nemcsak az adott problémát, hanem az egész embert kell gyógyítani. Rengetegen reméltek tőle segítséget betegségükre, naponta akár százan is felkeresték, életében összesen körülbelül harmincezer szemműtétet végzett el. Különleges orvosi eseteiről a szaklapokban számolt be, de tevékenységét éves jelentések formájában is dokumentálta.

Munkájában mély hite vezette, amelyet nemcsak otthoni imák, szentmisék keretében gyakorolt, de a műtétek előtt és alatt is imádkozott, 1916-ban pedig belépett a ferences harmadrendbe. 1924-ben jelent meg Nyisd fel szemeidet és láss! : kalauz az egész életre című hittankönyve. Mind családi életében, mind orvosi feladatainak, mind hitének gyakorlásában társra talált feleségében, Coreth Mária Terézia grófnőben. 

Boldoggá avatását már halála után 15 évvel elindították, amely azonban a történelem viharaiban hosszú időre elakadt. II. János Pál pápa 2003. március 3-án avatta boldoggá, ezekkel a szavakkal: „…sose helyezte a földi gazdagságot a valódi, mennyei gazdagság elé…” 

A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT. Ezen napon tüntetik ki a pedagógusokat is 1993 óta.

Egyik legnagyobb feltalálónk, aki elsőként készített hazánkban gázmotort, majd Bánki Donáttal együtt benzinmotort és porlasztót, CSONKA JÁNOS (Szeged, 1852. január 22. – Budapest, 1939. október 27.) Tsonka Vince gépépítő kovácsmester legkisebb, hetedik gyermekeként született. Édesapja műhelyében tanult, dolgozott 19 éves koráig, majd a szegedi, később a budapesti vasúttársaságnál vállalt munkát. 1874-ből a maga erejéből indult külföldi tanulmányútra. Miután bejárta Ausztriát, Svájcot, megfordult Párizsban és Londonban, hazatért, és megpályázta, majd elnyerte a Műegyetem tanműhelyének vezetésére kiírt állást. Az alig 25 esztendős fiatalember olyan megállapodást kötött munkaadójával, hogy saját költségére alkalmaz szakmunkásokat, ha a tanműhely gépein a saját maga céljára is dolgozhat. A lehetőséget elsősorban újítások, találmányok kísérleteihez, kivitelezéséhez használta fel. 1879-ben egy külföldön megismert gázmotort tökéletesített; a hazánkban elsőként megépített berendezés kifogástalanul működött. Ezt követte 1882-ben a vegyes üzemű gáz- és petróleummotor. Sikeres alkotásainak hírét vette Mechwart András is, a Ganz gyár vezérigazgatója, és Csonkát kérte fel a külföldről vásárolt motorok feljavítására. Ez a fordulat döntőnek bizonyult a fiatal szakember életében: egyrészt személyén keresztül kapcsolat létesült a Műegyetem és az egyik legnagyobb iparvállalat között, másrészt ekkor indult meg az együttműködés közte és a Ganz gyár fiatal mérnöke, Bánki Donát között. Az átalakított motorok Ganz-motor néven kerültek forgalomba, de szerepelt rajtuk a Csonka-Bánki felírat is, mint a feltalálók neve. Közös szabadalmak egész sora született a munkakapcsolatból. Legnagyobb jelentőségű találmányuk a karburátor volt, amelyen tűszabályozást, féklevegő bevezetést és pillangószelepet alkalmaztak. Még a manapság használatos porlasztók is ezen az elven alapulnak. Később Csonka egy általa automatikus csőgyújtónak nevezett, rendkívül egyszerű szerkezetet dolgozott ki, amely lehetővé tette, hogy a motor táplálására petróleum helyett – a robbanás veszélyének kiküszöbölése céljából – benzint használhassanak.

A századforduló táján Bánki a Műegyetem tanszékvezető tanára lett, Csonka számára pedig új, korszerű mechanikai-technológiai laboratóriumot rendeztek be. Csonka János nagy érdeme volt a műszaki felsőoktatás gyakorlati részének folyamatos korszerűsítése. Feltalálói tevékenysége sok területre terjedt ki. Tervezett és készített papír- és szövetszakító gépet, számos műszert és mérőberendezést és szívesen foglalkozott az akkor újdonságnak számító gépjárművekkel. A Magyar Posta számára készített motoros triciklit, majd gépkocsit – ez utóbbi 1905. május 31-én indult sikeres próbaútjára, innen számítjuk a magyar autógyártás kezdetét. Ő tervezte és készítette az első hazai kompresszoros motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony- és sínautó-motort, személygépkocsit és autóbuszt. Ő alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniumot, a vezérelt szívószelepet, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást. Összeállította az első magyar automobil szakszótárat. Nagy jelentőségű találmányainak, önállóan szerzett szaktudásának elismeréseként nyugdíjba vonulása előtt, 1924-ben a Mérnöki Kamara feljogosította a gépészmérnöki cím használatára.
Nyugdíjazása után házának alagsorában gépműhelyt rendezett be, amit azután fokozatosan bővített, 1938-ban már 300 alkalmazott dolgozott nála. A Fehérvári úton egy nagy motor- és gépgyár tervezésébe kezdett; azonban még az építkezés megkezdése előtt meghalt. Utolsó szabadalmi bejelentését 84 éves korában nyújtotta be, amely egy gépcsoportra, hordozható, szétszedhető láncfűrész berendezésre vonatkozott.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók)

A valós függvénytan és a funkcionál-analízis világhírű kutatója, RIESZ FRIGYES (Győr, 1880. január 22. – Budapest, 1965. február 28.) Zürichben, Budapesten és Göttingenben folytatta tanulmányait. Mint középiskolai tanár 1907-ben aratta első átütő sikerét egy párizsi szakfolyóiratban publikált tanulmányával. Ebben szerepelt a valós függvénytanban ma Riesz-Fischer-tételnek nevezett felismerés, amelyet ugyanebben az időben fedezett fel a német matematikus. Az 1920-as évek elején a szegedi egyetemen tanított; világhírű matematikai centrumot hozott itt létre és szakfolyóiratot alapított. Ő volt a funkcionál-analízis egyik megteremtője, ennek alaptankönyvét tanítványával, Szőkefalvi-Nagy Bélával írta meg. Kimagasló eredményeket ért el az integrálegyenletek valamint az analitikus függvények elméletének fejlesztésében is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)