BENEDEK (Nursia, 480 körül – Monte Cassino, 547. március 21.) életrajzi adatai Nagy Szent Gergely pápától származnak. Rómába küldték tanulni. Benedek hamarosan elhagyta a várost és tanulmányait is abbahagyta. Rövid ideig egy aszkéta életet élő közösségbe tartozott, majd teljes magányba vonult és a tökéletes lemondást kereste. Három év múlva felhagyott a remeteélettel és azoknak a nőtlen férfiaknak lett atyja, akik közösségben kívánták keresni Istent. Monte Cassinon egy régi erődnek és egy hajdani szentélynek a romjaiból kolostort épített és benne egységes alkotmányhoz igazodó közösséget hozott létre. A közösség tagjai „szent szabály” szerint éltek, pontosan meg volt határozva az imádság, az olvasás és a munka, az étkezés és az alvás ideje. 547. március 21-én ért véget Benedek földi élete. A templomba vitette magát, gyengeségében a tanítványaira támaszkodva állt, kezét az ég felé emelte, így lehelte ki lelkét – írja Nagy Szent Gergely pápa.

A galliai liturgikus könyvekben már a 8. század végén megjelenik július 11. mint "Szent Benedek születésnapja'', de az ünnep eredetéről idáig semmi nem derült ki.

Dániel próféta ünnepe már a Pray-kódex misenaptárában fölbukkan. A pécsi egyházmegyében a középkor végén különösen tisztelték.
Lajta Edit kutatásaiból tudjuk, hogy a besztercebányai Thurzó-ház mostanában föltárt falképein többek között Dániel próféta is fölbukkan. Az ábrázolás régi hazánkban egyedül áll. Már most tudnunk kell, hogy a próféta a középkorban a bányászoknak egyik kedvelt védőszentje volt (Tirol, Svájc, Csehország, Szilézia) egy legenda alapján. Eszerint egy Dániel nevezetű sziléziai bányász álmában angyal jelenik meg és így szól hozzá: menj reggel az erdőbe. Ott emelkedik egy magas fenyő, ennek ágai között majd egy arany tojásokkal telt fészket találsz. Másnap reggel csakugyan kiment az erdőbe, de a fészket nem találta meg. Ekkor egy ággal a fa gyökerénél kezdett kutatni, és gazdag ezüstlelőhelyet talált.
Georg Schreiber feleletet próbál adni arra a kérdésre, hogy miért és hogyan lett Dániel a bányászok védőszentje.
Az oroszlánbarlangba vetett Dániel az ókeresztény művészetben a halottaiból feltámadott Krisztust jelképezi: a bányászok is hasonló épségben jöjjenek a föld mélyéből a napfényes világba. Schreiber arra is gondol, hogy a próféta tiszteletét Jövendöléseinek egy részlete is előmozdította.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

1989-ben aláírták az ENSZ Fejlesztési Programját. A program vezetői javasolták, hogy július 11. legyen a NÉPESEDÉSI VILÁGNAP. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés méreteire és az ezzel járó problémákra. 2001-ben a világ népessége több mint 6 milliárd volt és évente 77 millióval nő. Az ENSZ becslései szerint 2050-re nagyjából 8–10 milliárdan élünk a Földön.

A Középiskolai Mathematikai Lapok alapítója, ARANY DÁNIEL (Pest, 1863. július 11. – Budapest, 1945. január ?) matematika tanári oklevelének megszerzése után rövid ideig a selmecbányai akadémián tanított, majd visszatért győri Alma Materébe, a főreál gimnáziumba. Itt alapította meg 1894-ben a Középiskolai Mathematikai Lapokat, amelyet három éven át szerkesztett. A lapban feladatokat jelentetett meg; a diákok levélben küldték be megoldásaikat és a legsikerültebbeket mintamegoldásként tette közzé. Számos, később neves matematikussá, ismert tudóssá vált diák próbálta ki leleményességét, problémamegoldó képességét a máig megjelenő, híressé vált lap feladatmegoldójaként. 1896-ban Arany Dániel Budapestre költözött, a lap szerkesztését Rátz Lászlónak adta át. A lapalapító előbb a VIII. kerületi főgimnáziumban, majd a felsőbb ipariskolában tanított, tankönyvet is írt. Hatvanévesen nyugdíjazták; ezután biztosítási matematikával foglalkozott és 77 éves korában egy számára új területet hódított meg és művelt sikerrel: az analitikus háromszög-geometriát.
Tudományos eredményeit a determináns-elmélet, a matematikai statisztika, a valószínűség-számítás és a klasszikus játékelmélet területén érte el. Széles körű nyelvismeretét kamatoztatva levelezést folytatott a világ sok matematikusával. Nagy szakkönyvtárát az Eötvös Társulatnak adományozta, amikor zsidó származása miatt gettóba kellett költöznie. Itt halt meg feleségével együtt Budapest ostroma alatt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

CSÁNK ROTTMANN ELEMÉR, (Budapest, 1897. július 11. – Budapest, 1969): építész, a XX. század közepe magyarországi kórházépítkezéseinek kiemelkedő alakja. Építészmérnöki oklevelet 1923-ban szerzett a budapesti műegyetemen. Ezután Pogány Móric és Tőry Emil építészek irodájában dolgozott. Tervei alapján bővítették a belügyminisztérium épületét (1925–26). A húszas évek végéig főleg nagyobb szabású építkezések művezetési munkálataival tűnt ki, pl. a Korb Flóris és Kappéter Géza tervezte pécsi és szegedi egyetemi épületek, a szolnoki Bábaképző Intézet, a budapesti MÁV Kórház építkezési munkálatai (1932). A harmincas évek végéig és a negyvenes évek elején több kórházat és egészségügyi épületet tervezett, melyek közül a Kútvölgyi úti Állami Kórház épületét mind a modern homlokzatkiképzés, mind a belső térelosztás korszerű megoldásáért jelentős alkotásként tartja számon a magyar építészettörténet. Fontosabb épületei: a Közegészségügyi és Bakteriológiai Intézet (1938), a székesfehérvári Cisztercita Gimnázium, valamint nyaralók Zebegényben (1934). Több tervpályázaton és kiállításon szerepelt sikeresen. 1949-ig magánirodát vezetett, és irányításával kezdődött meg a Kúria épületének helyreállítása; majd a Középülettervező Intézet (utóbb Vállalat) (KÖZTI) Magasépítési Tervezőcsoport vezetője lett (1949). Ezután főként lakóházak, kultúrházak és ipari épületek tervezésével foglalkozott.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)