KARINTHY FRIGYES (Budapest, 1887. június 24. – Siófok, 1938. augusztus 29.): író, költő.
Képzőművészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett: már korán rálátása nyílt az egész európai kultúrára. A Markó utcai reálgimnáziumban a gondos humán oktatás mellett a természettudományok főszerepet kaptak. Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozott gyermekkori naplóiban s 15 éves korában megjelent Nászutazás a Föld középpontján keresztül című parodisztikus regényében. Érettségi után állítólag matematika–fizika szakra iratkozott be, valójában csak az bizonyos, hogy 1906-ban már közölte írásait Az Újság, majd több napilap, 1908-tól a Nyugat. 1912-ben Nagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be. 1906 tájt összebarátkozott Kosztolányival és Csáth Gézával; ez utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal. „Nem lehet meg a művészet tudomány nélkül” – vallotta, s ismereteit olvasmányain kívül, tudós barátaitól első kézből szerezte. Nemcsak lelkes híve a repülésnek, hanem Wittmann Viktor segítségével ki is próbálta. Freud, Strindberg és Weininger nőszemlélete novelláinak, tárcáinak meghatározója. A francia felvilágosodás írói mellett odafigyelt a kortárs filozófusokra is.
1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelent az Esik a hó, feltűnést keltve biológiai-kórbonctani naturalizmusával, a Ballada a néma férfiakról című két novelláskötete, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye és az Így írtok ti. Ez utóbbiban a Nyugat-mozgalom mellett kardoskodó irodalompolitikai vitairatot formált a konzervatívok, a népnemzeti iskola ellenében. Szatirikus bírálatokat írt, és egyedülálló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalmasítva a humor, a szatíra művészetét. 1913-ban feleségül vette Judik Etelt. A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s Grimasz (1914) című kötetében az elsők között tiltakozott ellene. Az Utazás Faremidóba (1915) című szatirikus fantasztikus gulliveriádája és a Holnap reggel (1916) című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Aforizmába fogalmazta világnézetének lényegét: „A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmék forradalma.” E szellemben jelent meg 1918-ban Krisztus és Barrabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa.
A polgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem. Feleségének halála miatt visszavonult a közélettől. Naplójegyzetei szörnyű fájdalomról tanúskodnak: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött” – írta le a baljós szavakat 1918. október 28-án. A politikai fordulatok is meggyötörték, a kommün bukása után kipellengérezte a fehérterror ideológiáját, s ettől kezdve jobbról is, balról is támadták. 1920-ban feleségül vette Böhm Arankát. Az elsők között tűzte tollhegyre a szélsőséges diktatúrákat, Mussolinit, Hitlert, Sztálint. Felolvasó körutakon vett részt a húszas évek végén, az elcsatolt magyarlakta területeken is, s megrázó vallomásokat írt magyarságtudatáról.
1930-ban jelent meg formai szempontból bravúros verseskötete: Nem mondhatom el senkinek. 1931-ben Zeppelin-utazáson vett részt, szerepelt PEN és eszperantó kongresszusokon. Regényben, elbeszélésben, humoreszkben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a relativista fekete humor irányába fejlesztette tovább. 1936-ban műtette meg agydaganatát. 1937-ben jelent meg a Mennyei riport, fantasztikus korszatírája a „túlvilágról”, s az Utazás a koponyám körül című regénye agyműtétjéről. Sajtó alá rendezte Üzenet a palackban című verseskönyvét; ennek megjelenése előtt, nyaralás közben halt meg.
1974 óta adják át az író születésnapjának előestéjén a Rádiókabaré munkatársai számára alapított Karinthy-gyűrűt. A szatirikus műfajban, a humor területén nyújtott teljesítményért ítélik oda a kitüntetést, 2008-ban kiegészült mindez azzal, hogy ez a nap egyben A magyar humor napja is.

(Szalay Károly szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA, báró (Budapest, 1894. június 25. – Budapest, 1932. június 2.): báró Fejérváry Géza miniszterelnök unokája, zoológus, paleontológus, a magyar herpetológia (csúszómászókkal foglalkozó tudomány) jeles képviselője. Egyetemi tanulmányai befejezése után 1913-ban az Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának munkatársa lett, közben 1915–16-ban tanársegéd volt az egyetemen. A pécsi egyetemen 1924-ben magántanárrá képesítették. 1930-tól a pécsi egyetem tanára volt. Kutatási területe az általános biológia, az állatföldrajz, a származástan, de főleg az élő és kihalt kétéltűek és hüllők alak-, bonc-, rendszer- és származástana. Biológiájában lamarckista nézeteket képviselt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)