Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) valamint a Nemzetközi Vöröskereszt kezdeményezésére, és a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság javaslatára 2005 óta június 14-én ünnepeljük azt a több millió véradót, akik világszerte segítséget nyújtanak beteg embertársaiknak. Ezen a napon született az osztrák származású amerikai Karl Landsteiner (1868 – 1943) Nobel-díjas orvos, aki felfedezte az AB0-vércsoportot.
Évente több millió élet menthető meg vérrel, illetve vérkészítményekkel. A kezdeményezés célja, hogy felhívják a figyelmet a véradás fontosságára olyan időben, amikor a világ lakosságának 82 százaléka nem lehet biztos abban, hogy szükség esetén jut számára elegendő, kockázatmentesen felhasználható vér.
Magyarországon több mint ötven éves múltra tekint vissza a szervezett véradás. Az önkéntes véradóknak köszönhetően a magyar egészségügyi ellátórendszerben évente mintegy 500 ezer egység (1 egység = egy véradáskor levett vér mennyisége, 4,5 dl) vért használnak fel. A jelenlegi szabályozás szerint hazánkban minden 18 és 65 év közötti ember adhat vért: a nők évente három, míg a férfiak évente négy alkalommal.

Az optikai és akusztikai távíró feltalálója, CHUDY JÓZSEF (Pozsony, 1753. június 14. – Pest, 1813. március 4.) gyermek- és ifjúkoráról semmit sem tudunk. A színház- és zenetörténet zongoraművészként, karmesterként és zeneszerzőként tartja számon; ő volt az első magyar opera, a Pikkó hertzeg és Jutka Perzsi szerzője. Erdődy János gróf színházának, majd a pesti magyar illetve német színháznak volt dirigense; állítólag több zeneművét is sikerrel játszották. Nem tudni, mi fordította érdeklődését a műszaki problémák felé, tény, hogy 1787-ben Pozsonyban egy szellemes távírószerkezetet tervezett, melynek leírását 1792-ben jelentette meg Budán Beschreibung eines Telegraphs, welcher im Jahr 1787 zu Pressburg in Ungarn ist entdeckt worden címmel. A mindössze 15 oldalas füzet két fejezetből áll, az egyikben az optikai, a másikban az akusztikai távjelzőt írja le. Az optikai telegráf tulajdonképpen egy szekrény, amelynek falába egy sorban, egymástól egyenlő távolságban öt, redőnnyel zárható-nyitható kerek ablak van vágva. Mindegyik ablakban egy-egy fényforrás van elhelyezve. A redőnyökkel lehet a fényt láthatóvá tenni vagy elzárni, miáltal 32 féle variáció alakítható ki. Az abc minden egyes betűjét az öt elem egy-egy kombinációja jelöli. A telegráffal ugyanezen elv alapján számokat és írásjeleket is meg lehetett jeleníteni. Az akusztikai jelzőrendszernek Chudy két típusát is kidolgozta. Az elsőben egy mély és egy magasabb hangú dob adja a jelzéseket. Az optikai rendszerrel analóg módon a kivilágított ablaknak magas hang, a sötétnek pedig mély hang felel meg. A második akusztikus távjelző készüléknél egy harangot alkalmazott; itt a sötét ablaknak egy harangütés, a világosnak kettő felelt meg.
Chudy József találmányát különböző főrangú személyek, még a porosz király előtt is bemutatta, és bár állítólag tetszést aratott, ennek ellenére megvalósítására sohasem került sor. Pedig Chudy még operát is írt találmányáról Der Telegraph oder die Fernschreibmaschine címmel, melyet Budán és Pesten is bemutattak.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988 [Gazda István], Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a távközlés történetében)

PÉCH ANTAL (Nagyváradolaszi, 1822. június 14. – Selmecbánya, 1895. szeptember 18.): bányamérnök, szakíró, a XIX. század második felének legjelentősebb magyar bányamérnöke. A selmecbányai bányászati akadémián tanult, 1842-ben kincstári szolgálatba lépett a selmeci zúzóműveknél. 1846-ban Csehországba rendelték, ahol zúzóműveket épített, majd 1848-ban a megalakult magyar pénzügyminisztériumba került. A szabadságharc idején ő vitette a körmöcbányai pénzverő gépeit Debrecenbe, onnan Nagybányára. 1850-től Csehországban, majd a porosz Rajna-vidéken bányaigazgatóként dolgozott, 1863-ban visszatért Magyarországra, 1867-ben állami szolgálatba lépett, és mint pénzügyminisztériumi tanácsos a kincstári vas- és bányaművek fejlesztésén munkálkodott. Nevéhez fűződik a diósgyőri vasgyár építése, a zsilvölgyi kincstári szénbányászat kezdeményezése és a vajdahunyadi vasgyár terveinek első kidolgozása. 1873-tól nyugalomba vonulásáig (1889) a selmeci bányakerület igazgatója volt, 1889-1892 között a selmecbányai választókerület országgyűlési képviselője. Tudományos munkásságában az elsők között foglalkozott a ma geomechanikának nevezett földkéregmozgásokkal. Jelentős érdemei vannak a magyar bányászati szaknyelv megteremtésében, a bányatérképezés terén és a bányászattörténet művelésében. Értékes technikai dolgozatai főként a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg, melynek alapítója és 1868-tól 1870-ig szerkesztője volt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

ROTT ANDOR, (Budapest, 1897. június 14. – Antwerpen, 1981. június 25.): vegyészmérnök, feltaláló, a polaroid technológiát megelőlegező közvetlen pozitív fényképkészítés módszerének kidolgozója. Tanulmányait a budapesti műegyetemen, majd azt a breslaui (Wroclaw) Technische Hochschuleben végezte, 1923-ban diplomázott. Az egyetem után a budapesti Continental Filmgyár mérnöke lett. A belga fotóanyaggyár tulajdonosának, Lieven Gevaert-nek a meghívása alapján 1926-tól 1962-ig a Gevaert-cég osztályvezetője volt. Legjelentősebb találmánya az 1939-ben szabadalmaztatott közvetlen pozitív fényképkészítés, amelyet a nemzetközileg elfogadott rövidítéssel DTR-nek neveznek (Diffusion Transfer Reversal). Ugyancsak Rott ötletéből alakult ki az amerikai E. H. Land „Polaroid” néven ismert, 1944-ben szabadalmaztatott ún. „rögtönfénykép” módszere is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)